Nem volt könnyű dolgom, tekintve az eddigi izgalmas témákat, de valami már régóta motoszkál a fejemben.
És bár jelentős jubileum a mostani, hiszen 20. alkalommal játszunk együtt, a téma első hallásra kissé prózainak tűnhet.

Írtam már arról, hogy vannak dolgok, amikhez fel kell nőni, és ez is pont ilyen.
Én idáig azt gondoltam, hogy az tud igazán jól főzni, aki ebben a műfajban is remekel. Most is azt gondolom.
Szerintem a hivatásos gasztronómiában sincs éppenséggel a helyén kezelve, sok étteremben ugyanaz az elcsépelt, unalmas, muszájválaszték van.

Pedig forró nyári napon micsoda élvezet egy tejszínnel koronázott gyümölcsleves, ősszel és télen pedig, mikor az ember félig megfagy, fúj a goromba szél, szürke minden,  van-e jobb egy bársonyos, dús aromájú, vigasztalóan forró levesnél?
 
Maradandó élményem egy egész napos síelés után magamhoz vett majorannás krumplileves, nyugodtan mondhatom, a pusztulás széléről hozott vissza. Ebben az állapotban jelentős szerepet játszott, hogy a gyereklift alatt kepesztettem jó darabig, mint egy hanyattfordult cserebogár. Derűs nap volt az mindenki számára, aki látta ahogy szegény oktató annál a testrészemnél fogva lódít odébb, amin úgy egyébként ülni szoktam, majd kénytelen ő ugyanezt elszenvedni tőlem, mert nem tudtam máshol megkapaszkodni, hogy fel tudjak állni.
Ilyesmik feledtetésére is kiváló étel egy jó leves.
 

De egy elegáns étteremben is megállja a helyét, csinos csészében, szemet gyönyörködtető tálalásban, "gyomrot csinálva" a többi fogáshoz.
És mennyire jó dolog a csülkös, csipetkés jó sűrű bableves, foszlós, ropogós héjú friss kenyérrel.
Vagy valami visszafogott krémleves ünneplős alkalomra, vagy válogatós gyereknek, fűszerekkel finomra hangolva, tejszínnel selymesítve, az ellenséges zöldségeket alattomban beleturmixolva.
És izgalmas kaland belekóstolni idegen konyhák ismeretlen fűszereivel ízesített leveseibe is.
Szóval, jó dolog a leves, még ha egyeseknek, például nekem, fel is kellett nőni hozzá.
 

Aki pedig az eddigieket átugrotta, annak mondom, a  XX. VKF témája: Bő lére eresztve, vagyis  a leves.

Próbáljunk elszakadni a mindenki által ismert, hétköznapi levesektől, fedezzünk fel új ízeket. Lehet zöldséges, vagy húsos, család kedvence, vagy a dédnagymama receptje alapján készült, hagyományosból rendhagyóvá alakított, kifinomultan rafinált, vagy egzotikus.
Külön felhívom a figyelmet a levesbetétekben rejlő lehetőségekre.

Ugye mondanom sem kell, leveskocka-és por használatát kéretik mellőzni. Teljesen.

Gulyáságyúkat beizzítani, merőkanalakat készenlétbe, kérem, hogy a recepteket november 2-án tegyétek közzé, a linkeket a vekaef.2o(kukac)gmail(pont)com címre várom.
 

Kereskedelmi céllal üzemelő egységek kíméljenek, ügynökök szintén.
 

(kép:W.A.Bouguereau:Soup)